SÜKETÜL [e] tárgyatlan ige -t, -jön, (
régies) siketül [e] (
költői)
Megsiketül. □ Hajtsatok el, viharos tengerhez hajtsatok engem,
Hogy
annak Vad zuhogásaitól siketüljek. (Vörösmarty Mihály) A fülem Végtelen Megfájul Siketül. (Arany János)
- Igekötős igék: belesüketül; megsüketül.
- süketülés; süketülő; süketült.