A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MILY névmás, kérdő és vonatkozó (választékos, költői) (a tárgyragos alak köznyelvi)

I. kérdő (melléknévi) Milyen (I. 1, 1a, 2)? [Hozz egy újságot!] Milyet hozzak? □ A fiú betoppan; szíve égő katlan Mégis, mindamellett mily isten csodája! Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája. (Arany János)
II. kérdő (főnévi) -et, (-ek) [e, e] Milyen (II. főleg 2). Milyet ásított! Egyet ütött rá, de milyet!
III. kérdő (határozószóként) <Fokozásban, főleg felkiáltó mondatban:> mennyire (nagy mértékben, fokban). □ Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) Mily messze van én tőlem már az ég. Mily messze vannak már a csillagok (Kosztolányi Dezső)
IV. vonatkozó (kötőszóként) (ritka) Amilyen, milyen (IV). □ Széchenyi a honszeretet miatt oly kínokat szenved, milyekkel Dante poklában alig találkozunk. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): amily; akármily; bármily; valamily.