MEGFOGHATATLAN melléknév -ul, -abb, (
régies,
irodalmi nyelvben) megfoghatlan
Meg nem fogható (2); érthetetlen. □ A mindenség titkát fürkésző lelkem A megfoghatatlan végtelenbe lát. (Vajda János) Megfoghatatlan, hogy mi tetszett meg rajtad annyira. (Mikszáth Kálmán) || a. (
ritka,
költői) Meghatározhatatlan. □ Ez a
| megfoghatatlan, képzelt szerelem, | ez a legrosszabb nekem. (Szabó Lőrinc)