MÉTELY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban ritka)
- I. (állattan) Mételyek: a laposférgek (Plathelminthes) törzsének egyik osztálya; többnyire kicsiny, lapított testű élősködő állatok (Trematoda). A legismertebb métely a májban élősködik. □ Tuba Ferkó juhot őriz a tájon; | Juha mételyt legel a rossz lapályon. (Arany János) || a. Mételykór. Juhai mételyben pusztultak el. □ A búzában konkoly és vadóc van, |
nyájainkat métely szállja meg. (Berzsenyi Dániel) Én nem termesztök birkát
Ugyan aki birkával foglalatoskodik, attul sem hallottam mostanában, hogy métöly esett volna a jószágjába. (Móra Ferenc)
- 2. (költői) Betegség, kór. □ Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos, erősen rosszalló) Ragályszerűen terjedő erkölcsi rossz. A fasizmus mételye. Megfertőzte a nagyravágyás mételye.
- Szóösszetétel(ek): 1. mételycsíra; mételyfertőzés; mételyfű; mételymentes; mételymentesség; mételypete; 2. májmétely.
- mételyes; mételyez.