Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MENTSÉG [mencség] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. Olyan körülmények, okok összessége v. olyan magyarázat, megokolás, amelyekkel, ill. amellyel menteni, igazolni, védeni lehet vkit, vmit. Alapos, kielégítő, meggyőző mentség; kopasz mentség; üres mentség; mentségére legyen mondva; mentséget keres, talál (vmire). Mentségképpen megemlítem, hogy… Szolgáljon mentségéül, hogy…:* mentsége, hogy…; mentségül említem, hogy… Viselkedésére nincs mentség. Semmi mentséggel sem tudott előállni. □ Elhatározá, hogy saját mentségére nem fog fölhozni semmit. (Kemény Zsigmond) A betegség, a sürgős elutazás… kopasz mentség volt. (Kosztolányi Dezső) Kölcsey lírája mást érdemelt volna (bár itt mentség, hogy e nagy költőt ma sem becsüljük eléggé). (Babits Mihály) || a. (ritka, régies) Védelem (1b). □ Csak mély tiszteletre méltó állapotja az, mely | engem valamennyire mentségére kénszerített. (Katona József)
  • 2. (ritka, régies) Vkinek megmentője. □ Az aki most mentségül tégedet Küldött, ezentúl küldhet másokat. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. (ritka, régies) Vmely bajból való (meg)menekülés, menekvés, menedék. □ Az öreg úr jól tudta, hogy nincsen mentség, azért a legnagyobb lélekerővel… az orvossal kötekedett. (Vas Gereben)