MEGSZEMÉLYESÍT tárgyas ige
<Dolgokat, fogalmakat> emberi tulajdonságokkal ruház fel, emberi alakban képzel el.
A görög hitregék megszemélyesítik a természeti erőket. || a. (
irodalomtudomány) <Költő, író élettelen dolgot, elvont fogalmat> személynek, emberi tulajdonságokkal felruházottnak ábrázol.
Petőfi A puszta télen c. költeményében megszemélyesíti az évszakot.
- megszemélyesítés; megszemélyesített; megszemélyesíthető; megszemélyesítő.