MEGÉRZÉS [g-é] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) A megérez igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki megérez vmit. A hideg megérzése; a betegség megérzése.
- 2. Vmire vonatkozó, nem tudatos gondolkodás útján, hanem érzés szerint, ösztönösen kialakult vélemény. Jó megérzésed volt evvel az emberrel kapcsolatban, valóban nem megbízható.
- 3. Sejtelem (1). Megérzései vannak. □ A háború réme ösztönszerű megérzésben először éppen ezen az ünnepélyen támadt fel. (Kuncz Aladár)
- 4. (választékos) Erősen átélt, tudatossá vált és kifejezett érzelem. A szimbolista költők új megérzései.
- megérzéses.