LELKÜLET [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. Azoknak az értelmi, érzelmi és erkölcsi (jellem)vonásoknak az összessége, amelyek vmely személy v. közösség érzés- és gondolkodásmódjában, cselekedeteiben és erkölcsi magatartásában megnyilatkoznak; érzésvilág. Fennkölt, gyöngéd, költői, nemes lelkület; alacsony, gonosz, irigy, szenvedélyes lelkület. A túlérzékeny lelkület sok szenvedésnek van kitéve. □ A bírói pálya inkább illik lelkületedhez. (Jókai Mór)
- 2. (ritka) Lelkiség. □ Ha tettdús [= tettekkel elfoglalt] életed Zajában elnémúl ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkűlete
Meghallja azt. (Madách Imre)
- 3. (ritka) Kedélyállapot, hangulat. □ [Az idő] a szerző lelkületére ólomsúllyal borult. (Arany János)
- lelkületű.