HIHETETLEN [e-e-e] melléknév, határozószó és főnév, (
költői) hihetlen
- I. melléknév -ül, -ebb [e]
- 1. Nem hihető. Hihetetlen történet. □ Majd hihetetlen Hogy lakik ennyi erő s vadság ily gyenge tetemben. (Vörösmarty Mihály) Ilyen az ember. Hihetetlen, mi mindenre képes a hazájáért! (Mikszáth Kálmán)
- 2. (túlzó) Rendkívüli <dolog>. Hihetetlen nehézségek; hihetetlenül gazdag.
- II. határozószó Hihetetlenül, nagyon. □ Fel is üdült Miklós hihetetlen gyorsan. (Arany János) Hihetetlen sok dinnye termett abban az évben. (Kaffka Margit) A betűk fejét nagyon picire rajzoltam, a szárakat pedig hihetetlen hosszúra. (Móricz Zsigmond)
- III. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Hihetetlen dolog. □ Legnehezebb Howard Katalin szerepe, mert hihetlent
kell
hihetővé
tenni. (Vörösmarty Mihály) Várt valami lehetetlenségre, és hitt valami hihetetlenben. (Petelei István)
- hihetetlenség.