BUGYOR főnév bugyrot, bugyra, (
tájszó) butyor (
népies)
- 1. Négy sarkán összekötött gömbölyű kis batyu, rendsz. kézben, bot végére akasztva vállon v. háton viszik. Egy bugyorban mindene elfér. Feje egy kis bugyron pihent. Bugyrot cipel a hátán. □ Az idegentől nem kérdezzük: honnét jön
egy bugyorral ide ér, ahol elfárad vele, leteszi,
bugyra körül emeletes házat csinál. (Vas Gereben)
- 2. (ritka, költői) <A dantei elképzelésben> a pokolnak tölcsérszerűen mélyülő egyik völgye. □ Van egy hely a pokolban, Rondabugyrod, | vasszínű kőből, mint a hetedik kör, | mely fönn keríti e sok ronda bugyrot. (Babits MihályDante-fordítás)
- bugyros.