MEGHARSAN tárgyatlan ige (
hangutánzó)
<Fúvós hangszer> harsogó hangon, hirtelen megszólal.
Megharsan a kürt, a trombita. □ Megharsantak amott túlnan a trombiták. (Jókai Mór) Megperdült a dob, és megharsant a kürt. (Gárdonyi Géza) || a. (
költői) <Többé-kevésbé zárt térség> vmely erős hangot harsogva visszaver. □ Csattog az ég, a kába világ meghallja haragját És retteg, mikoron hegy völgy megharsan utána. (Vörösmarty Mihály)
- megharsanás; megharsanó; megharsant.