MEGELEVENÍT [ë-e-e-e; g-e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. Kábultságából, élettelennek látszó állapotából újra életre kelt, magához térít vkit, vmit. A tavaszi napsugár megeleveníti az alvó természetet.
- 2. (ritka) Elevenebbé, élénkebbé, frissebb üteművé, lendületesebbé tesz vmit. □ A vásártéren
tarka tűzijáték eleveníti meg a zsibongó népünnep képét. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) <Költői, művészi megjelenítéssel, lendületes előadásmóddal> elevenné, életszerűvé tesz, életre kelt vmit. Arany megelevenítette Attila korát. A regényíró elhitető erővel elevenítette meg a szabadságharc idejét. □ [A két színész] anya és leánygyermeke
drámai kétségbeesését elevenítette meg. (Kuncz Aladár)
- megelevenítés; megelevenített; megelevenítő.