BÉRMUNKÁS főnév (
közgazdaságtan)
Olyan (fizikai) munkás, aki bérért, rendsz. a munkáltató tulajdonában levő munkaeszközökkel, annak számára és hasznára vállal és végez munkát.
Időszaki, ipari, mezőgazdasági bérmunkás; kizsákmányolt bérmunkások. A bérmunkás sorsa a kapitalizmusban burkolt rabszolgaság. A modern bérmunkások osztálya a proletariátus. A burzsoázia fizetett bérmunkásává változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a költőt, a tudomány emberét , mondja a Kommunista Kiáltvány.
- Szóösszetétel(ek): bérmunkáslétszám; bérmunkásosztály.