LENDÍT [e v. ë] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] v. -ni
- 1. tárgyas Lendít vmit: előidézi, okozza, hogy vmely pontján rögzített test ív alakú pályán gyors mozgással meghatározott irányba, helyre, helyzetbe jusson, lendüljön (1). Magasba lendíti a hintát. □ Hosszú haja árnyát lendíti a fűz is. (Arany János) Nyájasan Lendíti karját félrébb hely felé. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. tárgyas (választékos) Hirtelen lökéssel, gyors, fölfelé v. oldalt haladó mozgással vhová juttat, dob, vet vmit, (ritka) vkit. A szél a magasba lendíti az elszabadult sárkányt. A vihar a felhők fölé lendíti a repülőgépet. □ István sok erős csókot csókolt a gyerekére, úgyhogy az
ijedten húzta el az arcát
Uralkodott tehát magán, bal karra lendítette a fiút. (Móricz Zsigmond)
- 2. tárgyas (költői) Meglendít. □ Serleg telijéből most oltárra önte, Lendítve kicsinyég, társára köszönte. (Arany János) || a. tárgyas (ritka, régies) Lenget. □ Síromon agg kórót lendít a pusztai szellő. (Vörösmarty Mihály)
- 3. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (átvitt értelemben) Lendít vmin: <beavatkozásával, hatásával> vminek sikerén, eredményes voltán, előremenetelén segít, mozdít vmit. Belekapcsolódása nagyot lendített az ügyön. Ez nem sokat lendít a dolgon. □ [Jókai] megírta az "Enyém, tied, övé" című regényt "A Hon" számára, s hogy az "Üstökös"-ön lendítsen, abban is regényt kezdett. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: átlendít; belelendít; előrelendít; fellendít; hátralendít; kilendít; meglendít; visszalendít.
- lendített; lendíthető.