LELEMÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (irodalomtudomány) Az író, költő, művész képzeletének az a képessége, amellyel vmely alakot, jellemet, cselekvényt, mesét, eseményt, helyzetet stb. kitalál, s ábrázol, megír. Írói, költői, művészi lelemény. A főhős az író leleményének szülötte. || a. (irodalomtudomány, régies) Ennek eredménye: az írói, költői, művészi képzelet alkotása. Az egész elbeszélés az író leleménye. □ [Arisztophanész komédiájábanFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés1"BD+BD