Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan Az elhasznált levegőt lassan, nem nagy erővel kiengedi, kifújja a tüdőből (vhová). Vkinek az arcába lehel; kesztyűjébe, tenyerébe lehel; az ablakra, a tükörre lehel. Mit ittál? Lehelj rám! || a. tárgyatlan (költői) Gyengén (bele)fúj vmibe. □ Sípjába lehelt az erőtlen ajakkal. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyas <Ember, állat vmely légnemű anyagot> leheletével, ill. lehelet alakjában tüdejéből, szájából kibocsát, kifúj. Borgőzt, pálinkaszagot lehel. A nagy hidegben a lovak sűrű párát lehelnek. Kellemetlen szagot lehelt rám. □ Szerető lehell most meleget | szerető tenyerébe. (Radnóti Miklós) || c. tárgyas (költői) Életre lehel vkit, vmit: melengető leheletével föléleszti, életre kelti. □ Hol van a szellem, ki életre lehellje A szivet ? (Arany János) || d. tárgyatlan (népies, régies) Lélegzik. Utolsót lehel; → végsőt lehel. Már alig lehel, úgy odavan. □ Megént lehellhetek, megént, és érzem azt, hogy élek. (Katona József) Én hát ennyi jóért ne fizetnék jóval? | Míg birtam, erővel, míg lehelek, szóval? (Arany János) || e. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Él, létezik. □ Óh csókollak, óh ölellek! Míg moccanok, míg lehellek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. tárgyas (irodalmi nyelvben) Lehelve, halkan suttogva mond, dalol vmit. Halálos ágyán utoljára is az ő nevét lehelte. □ Olyan édes dallamot lehellt, Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. tárgyas (irodalmi nyelvben) Csókot lehel vkire, vmire: könnyed finomsággal, ajkával alig érintve megcsókolja. □ Szinte önkéntelenül csókot leheltem az arcára. (Gárdonyi Géza) Fölágaskodott hozzá, hogy sebtében csókot leheljen az édes, imádandó arcra. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Tárgy, növény, hely vmely légnemű anyagot v. amit ilyennek érzékelünk> mintegy leheletként áraszt (magából). A fák éjjel oxigént lehelnek. Az erdő, a rét üdítő illatot lehel. □ Kénköves bűzt lehel a tó. (Arany János) Cukrászdák vaniliaillatot leheltek. (Kosztolányi Dezső) A kórház sárga, komor fala nyirkos hideget lehelt. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tárgy, hely, jelenség, személy vmely kellemes, finom, jellegzetes sajátosságot> áraszt, sugároz magából. □ Leírásai amaz eredeti frisseséget lehellik, mely a közvetlen költői szemléletből fakad. (Arany János)
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Vmely tulajdonságot, képességet, készséget> olt, plántál vkibe, vmibe. Vmilyen érzelme(ke)t, érzés(eke)t, eszmét, vmi iránt fogékonyságot lehel vkibe; lelket lehel vmibe: <művészetével> mintegy megeleveníti, úgyhogy műve az életszerűség hatását kelti. A művész lelket lehel a holt anyagba. □ Mi hát az eszme, Mely egy ily népbe egységet lehel ? (Madách Imre) Reá a művészet geniusza legforróbb ihletét lehellte. (Jókai Mór)