Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LENYUGSZIK tárgyatlan ige, (régies, választékos, irodalmi nyelvben) lenyugoszik
1. (irodalmi nyelvben) <Személy> lefekszik aludni, lepihen. □ Ébren van-e vagy lenyúgott Az én kedvesem? (Vörösmarty Mihály) De, hogy az est immár behaladt az éjbe, Akkor lenyugodni kiki haza mengyen. (Arany János)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Örök nyugalomra tér. □ Többé föl nem kel az, aki lenyugvék. (Vörösmarty Mihály) A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kelletik adni. (Arany János)
3. (választékos) <Égitest, főleg a Nap> a látóhatár alá (le)bukik, leszáll, letűnik. Milyen korán nyugszik már le a nap! □ Víg, derült ő [= a föld] s ha lenyugszik a nap: Akkor lesz csak szomorú, sötét. (Petőfi Sándor) Hajnal van, az égbolt már szürkéskék, a csillagok elenyésztek, a hold lenyugodott. (Nagy Lajos)
4. (költői) <Érzelmi, lelki működés> megnyugszik, elcsendesedik, lecsillapodik. □ A komor emlekezet [= emlékezet] lenyugszik. (Vörösmarty Mihály) Villongó nagy harag lenyúgodott. (Jókai Mór)