Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEFORDUL tárgyatlan ige
  • 1. Egyensúlyát elvesztve egyetlen fordulattal leesik, lezuhan. Rosszul lett, és lefordult a székről. Az asztal megbillent, és a tintatartó lefordult róla. □ A híd deszkája lefordult vele. (Jókai Mór) Az egészségtől duzzadó, vérmes ember egyszer csak lefordult a székről, és meg volt halva. (Mikszáth Kálmán) || a. (költői) Vmihez hozzáütődve, egy fordulattal lepattan, lecsúszik róla. □ Erős a bolgár barna sisakja; Róla lefordúl a fegyver. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (ritka) Egy fordulattal leugrik, leszáll, lejön vmiről. Lefordult a lóról. □ Ki van itt? – kérdezte Móré, miközben lefordult a gőzölgő paripáról. (Gárdonyi Géza)
  • 3. (átvitt értelemben) Menése irányát megváltoztatva útját lefelé veszi. Itt most már forduljunk le, hogy hamarább leérjünk. || a. Az eredeti v. a fő iránytól eltérve más irányba fordul; letér. Lefordultak a falu felé vezető útra. □ Lefordultunk a nagy útról, mert attól tartottunk, hogy megint találkozunk valakivel. (Petőfi Sándor)
  • 4. (régies, irodalmi nyelvben) <Függöny> legördül, gyorsan lemegy. □ A kárpit lefordúl. (Vörösmarty Mihály)
  • lefordulás; leforduló; lefordult.