Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (átvitt értelemben és rosszalló is) Olyan <személy, közösség>, aki, amely lázad (12) v. fellázad. Lázadó alattvaló, ezred, tömeg; a parancsnok ellen lázadó katonák; az élet egyhangúsága ellen lázadó költő. || a. Ilyen személyre, közösségre jellemző, vele kapcs. összefüggő; a lázadás szándékát mutató. Lázadó gondolat, hang. □ A tömegnek ajkain Kél lázadó moraj. (Garay János) Megtudá E lázadó szándékomat tanítóm. (Petőfi Sándor) Fáradtan zakatoltak fejemben a nehéz, asszonyi gondok, a lázadó szorongás. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ja (gyak. rosszalló) Lázadó személy. Leverték a lázadókat. □ Ti adtok lázadóknak rejteket. (Vörösmarty Mihály) Rajacsics Feláll a gyülevész lázadók élére vad átkokat szórván a magyar fejére. (Sárosy Gyula)