LÁNGESZŰ [e; g-e] melléknév -en [e], -bb (
választékos)
Olyan <személy>, akinek lángesze, lángelméje van, akinek alkotásaiban, tevékenységében rendkívüli szellemi tehetség nyilvánul meg; lángelméjű, zseniális.
Lángeszű bölcselő, író, költő, művész, tudós. Marx és Engels a tudományos szocializmus lángeszű megalapozói. Lángeszűen oldotta meg a hatalmas feladatot. □ [Jókai sógora] ambícióját helyezte abba, hogy Móricból embert faragjon. Ami korántsem azt jelentette, mintha
a
lángeszű Móricban valami kivetni való tulajdonságot vett volna észre. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen tehetségre, alkotó erőre valló, lángésztől származó; zseniális.
Lángeszű alkotás, cselekedet, gondolat, találmány, terv.