KÖRÜLÖTTE [e] határozószó (személyragos) -m, -d, ..ttünk, -tek [ë], ..ttük v. (
régies) ..ttök; (
költői) körülte Nyomósítva: őkörülötte, őkörülöttük
- 1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy körül (III. 1). Birkóztak; körülöttük kíváncsi gyermekek figyelték, mi lesz. A szoba közepén asztal, körülötte székek. □ Máglyatüzet gyújtottak meg, hogy a vendégcselédek melegedjenek körülötte. (Mikszáth Kálmán) Körültünk zöldelő fenyőfák. (Gárdonyi Géza) [Szindbád és Georgina] Egymás kezét fogták, és az enyhe tavaszi szél lágyan szaladgált körülöttük. (Krúdy Gyula) Egy függő petróleumlámpa lógott a plafon közepén, és körülötte
csüngtek sorban az új szőlőfejek. (Babits Mihály)
- 2. A szóban forgó személy v. tárgy közelébe eső helyen; közelében. □ Az illető kórházakban, laktanyákban az ott tanyázó csapatok parancsnokai alattvalóikra felügyeljenek, s körülöttük tartózkodjanak. (Kossuth Lajos) Szép, tiszta, kellemetes minden körülötte: udvar, kert, tornác. (Kaffka Margit)
- 3. (átvitt értelemben) Abban a közösségben, környezetben, ahol a szóban forgó személynek középponti jelentősége, fontos szerepe van. □ Mikor megkért [a férjem], egy dologtalan fiatalember lábatlankodott körülöttem. (Ambrus Zoltán) Az apám szegény, hat kiskorú gyermek van körülötte. (Gárdonyi Géza) Sajnálom azt a szegény tanítót, hogy úgy járt avval a jánnyal. Minek ugrált annyit körülte. (Móricz Zsigmond)
- 4. (átvitt értelemben, ritka) Körülötte forog vmi: vminek (a beszédnek, a társalgásnak, a vitának stb.-nek) ő van a középpontjában <mint annak legfontosabb tárgya>. □ [Pali] szívesen felelgetett. Tetszett neki, hogy körülötte forog az érdeklődés. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Körülötte forog minden v. a világ: ő áll az események középpontjában. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ: nagyon öntelt, túlságosan sokat hisz magáról, személyének fontosságáról.