LÁNGLELKŰ [e v. ë] melléknév -en [e], -bb (
választékos)
Olyan <személy>, akiben hatalmas erejű tehetség és nemes, magasztos szenvedély lobog, aki szenvedélyesen lelkesedik, küzd vmely eszmé(ny)ért.
Petőfi, a magyar szabadságharc lánglelkű költője; a negyvennyolcas forradalom lánglelkű vezére, Kossuth; Lenin, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lánglelkű vezetője. □ Szécsi Mária, a lánglelkű nő
túlélte férjét. (Arany János)