Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas Köszön vkinek vmit: háláját nyilvánítja vkinek vmiért. Köszönöm a → fáradságát; köszöni vkinek a fáradozásait, a figyelmességét, a szívességét. Köszönöm, hogy eljöttél. Köszönöm, hogy gondoltál rám. □ Köszönöm, köszönöm felséged kegyelmét. (Arany János) Istenem, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édesanyámat. (Ady Endre) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Köszönöm, köszönjük: <udvariassági kifejezésekben vki küldeményének, szívességének, jókívánságának, érdeklődésének, ajánlatának nyugtázására elismerésére elhalványult jelentéssel>. Leveledet megkaptam, köszönöm. [Add ide, légy szíves, a könyvet! Tessék.] Köszönöm. [Végy még a süteményből!] Köszönöm. [Iszol még egy kis kávét?] Köszönöm, nem kérek. [Boldog ünnepeket kívánok.] Köszönöm, viszont. [Hogy vagy?] Köszönöm, jól. □ Hogy van odahaza a kedves famíliája kegyelmednek? Köszönöm kérdését, mind egészségesek. (Jókai Mór) || b. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Köszönöm, köszönjük: <a tagadás, elutasítás udvarias kifejezésére, vmely gesztus kíséretében>. [Friss virágot tessék venni!] Köszönöm (, nem kérek). || c. tárgyas (csak első személyben) (gúnyos) Köszön vmit: semmiképpen sem kíván vmit, nem kér vmiből. Köszönöm én az ilyen szívességet, vendéglátást! □ Köszönöm én az olyan barátságos beszélgetést (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritka) Vkinek v. vminek tulajdonít vmit. □ Ha valaha célhoz bir jutni ez ének, Köszöni [a költő] e forrás csuda hévvizének. (Arany János) Köszönje a szenteknek, hogy meg nem ütötte a bokáját. (Jókai Mór) || a. Köszönhet vkinek v. vminek vmit: méltányos, igazságos, helyes, ha vmit ennek v. annak a személynek v. dolognak tulajdonít. Jó → csillagának köszönhet vmit. Neki köszönheti életét. Annak köszönheti életét, hogy Országunk felemelkedését a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség hősies munkájának köszönhetjük. □ Életét annak köszönhette, hogy az önfenntartás ösztönével a vele együtt zuhanó karfába kapaszkodott. (Kosztolányi Dezső) A sakkirodalom négy szakkönyvet köszönhet neki. (Karinthy Frigyes) Valamikor, igen mutatós legény volt, talán ennek köszönheti, hogy neki van a legszebb felesége a faluban. (Nagy Lajos) || b. tárgyas (finomkodó) Minek köszönhetem a szerencsét?: miért jött el, miért látogatott meg, mi hozta ide? □ Voltaképpen micsoda ügynek köszönhetem azt a szerencsét, hogy meglátogatott? (Gárdonyi Géza)
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Köszön vkinek: <vkivel való találkozáskor v. búcsúzáskor> az illetőt udvarias mozdulattal v. szóval üdvözli. → Előre köszön vkinek; főbólintással köszön; kalapját megemelve köszön. Nagyot köszönt neki. □ Fejéről lekapta a kalapot. Köszönt illedelmesen. (Kosztolányi Dezső) Eszébe jutott, hogy már ötre jár az idő, felállott, köszönt s gyorsan elment. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan Vhova, kül. vki felé köszön: vmely irányban, vki felé fordulva az illető(ke)t udvarias mozdulattal v. szóval üdvözli. Vö.: odaköszön. Feléjük köszönt. Ne csak oda köszönj, hanem ide is! || b. tárgyatlan Vkire köszön: hangos üdvözléssel megszólít vkit. Vö.: ráköszön. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk köszön. □ Hátulról rájuk köszönt egy erős bariton hang. (Mikszáth Kálmán)