KÖZELÍT [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (
ritka) -ni
1. tárgyatlan (
irodalmi nyelvben) Közeledik (13). □ Egy asszonyság belép, meghajtja magát, közelít. (Kazinczy Ferenc) Pályám vége közelít. (Berzsenyi Dániel) Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, | már születőben az ország. (Radnóti Miklós) || a. (
átvitt értelemben,
költői) Közel kerül vmihez, hasonlóvá válik hozzá. □ Piroska! leányom kis árva leánya!
Baljóslatu névvel jöttél te világra! | Oh, le ne szálljon rád még jobban is átka Hogy sorsod azéhoz közelítsen gyászban, | Kit képzetem alkot a Rozgonyi házban! (Arany János)
- 2. tárgyas (választékos) Vmit, vkit lassan közel visz, közel tart vkihez, vmihez, anélkül, hogy egészen odaérne. Kezét a lánghoz közelíti.
- 3. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Mozgásában közel jut vmihez, megközelít (1) vmit. □ És füves Alpárnak haddal közelíti határát. (Vörösmarty Mihály) Ott van a sas, fenn-röptében Közelíti a napot. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: elközelít; hozzáközelít; megközelít; odaközelít.
- közelített; közelítő.