KÖVÜL tárgyatlan ige -t, -jön (
ritka,
költői)
Megkövül. □ S ő ott ül örömtelen és egyedűl,
S mint lelke-törötten az égre tekint, Láthatni, kövűlve az anyai kínt. (Vörösmarty Mihály) || a.
Szoborrá kövül: olyan lesz, mint egy szobor; megdermed. □ Phaedra újra szoborrá kövül; megdermeszti a fájdalom. (Péterfy Jenő)
- Igekötős igék: megkövül.
- kövülés; kövülő; kövült.