KÖLT [3] ige -ött, -sön; -eni [e]
tárgyas <Pénzt, vmely összeget> kiad, fordít, áldoz vmire, vkire.
Keveset költ ruhára. Sokat költ patikára. Száz forintot költ havonta cigarettára. Mennyit költesz könyvekre? Gyermekeire költi minden pénzét. Mindent magára költ. Kár erre egy fillért is költeni. □ Hej, ha szomszéd uramnak kellene azt megfizetni, amit én évenkint csak a lábaimra költök. (Vas Gereben) || a. tárgyas (
átvitt értelemben) □ Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét. (Arany János) || b. tárgyatlan Pénzt ad ki, fordít, áldoz vmire; költekezik.
Szórakozásra nem szívesen költ. Inkább költs ételre, mint orvosságra! Szeret költeni. □ Olcsón élt, és mire költhetett volna Erdővárott? (Babits Mihály) [Feleségem] nem kockáztatott, nem költött, nem engedett meg magának egy hajszálnyi eltérést sem a biztos irányból. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: elkölt; rákölt.
- költhető; költő.