Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KOPP [1] mondatszó és főnév kop (hangutánzó)
  • I. mondatszó
  • 1. <Kisebb, kemény tárgy leesésekor hallatszó hang utánzására; főleg előadásban, elbeszélésben élénkítésül.> Egyszerre csak kopp, leesett a vonalzó.
  • 2. (kettőzve v. többször ismételve) <Apró, kopogó lépések hangjának utánzására.> Kopp, kopp, hangzott apró lépteinek zaja a folyosó kövén. Kopp, kopp! hallatszott, s belépett a szobába egy idegen.
  • 3. (kettőzve v. többször ismételve) <Az ablakhoz verődő jégszemcsék v. esőcseppek hangjának utánzására.>
  • 4. (ritka, költői) <A szív dobbanásának utánzására.> □ Kopp! jó, beteg szivem, szép csínján. (Tóth Árpád)
  • II. főnév -ot, -ja (ritka)
  • 1. (kissé tréfás) Koppanás. Néha egy-egy kopp hallatszott.
  • 2. (tájszó) Kopogás (1). Nagy koppal jár.
  • 3. (költői) Szív dobbanása. □ Kopp! jó, beteg szivem, szép csínján, lassú koppal, Tovább, halkan egykedvűen. (Tóth Árpád)