Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Növényzet nélküli v. igen gyér, szegényes növényzetű <táj, vidék, terület, hely>. Kopár hegyfok, hegyoldal, szirt. Amerre a szem ellát, csupa kopár föld, kiégett mező. □ Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló, Amelyről leszedte a kalászt a sarló. (Arany János) Szomjas voltam , mint a Szahara homoktorlaszai, s mint a kopár sziklák Ararat hegyén. (Karinthy Frigyes) S amott a kopár réteken | rongyok a rongyos füveken. (József Attila)
2. Dísztelen, csupasz <fal, építmény>. A szoba kopár falai. Kopár falak szegélyezik az utat. □ Egy kopár bérház kapujában Egy vén anyóka ült a padkán. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Minden értékétől, szépségétől megfosztott; sivár, rideg. □ Messze a kék part mögöttem, Földe a kopár valónak. (Arany János) Föl nem panaszlom a világnak, Csak szellemednek, jó anyám, Milyen kopár volt ifjuságom. (Reviczky Gyula) Gőggel, kopáran, némán, egyedűl, Hadd lépek a végső, csöndes útra. (Tóth Árpád)
II. főnév -t, -ok, -ja (ritka, költői) Kopár (1) föld, talaj, terület. □ A kopárt édenné ápolva, mivelve Megmutatá: mit tesz szorgalom. (Arany János) Ragyog a szirt kopárja, Enyém késő gyopárja, A rezignáció. (Tóth Árpád)