KESELYŰ [e-e] főnév -t, -je [e], (
elavult v.
költői) kesely -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (Fakó) keselyű: pulykakakas nagyságú, fakó sárgásbarna tollazatú, hegyvidéken élő ragadozó madár (Gyps fulvus). □ Mintha újra hallanók
A keselynek szárnya csattogását. (Vörösmarty Mihály) Azér vijjog a keselyű, Azér szállong turul s ölyű, Mert holnap ilyenkor, halott, Százezrivel fog veszni ott. (Arany János) Megmentette életemet, mikor már a sakálok és keselyűk lakmároztak belőlem. (Kuncz Aladár) || a. (állattan) Keselyűk: elhullott állatokkal táplálkozó, nagytestű, rendkívül éles látású madarak családja (Vulturidae).
- 2. jelzői használat(ban) A keselyűére emlékeztető, a keselyűéhez hasonló. Keselyű természetű.
- Szóösszetétel(ek): 1. keselyűarc; keselyűnyak; keselyűorr; keselyűszem; keselyűtekintet; keselyűtermészet; 2. barátkeselyű; dögkeselyű; saskeselyű.
- keselyűs.