Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KITASZÍTOTT
KITERÍT
KITERÜL
KITESZ
KITOLD
KITŰZ
KIVÁG
KIVÁGYIK
KIVÉGEZ
KIVER
KIVISZ
KIVÍV
KLASSZIKUS
KÓBOR [1]
KOBOZ [2]
KOBZOS
KOHOLT
KOMMENTÁR
KOMPONÁL
KONC

KERESMÉNY [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. (régies) Vki rendszeres munkájának, foglalkozásának anyagi eredménye; fizetés, kereset. □ Kit saját keresménye nem táplálhat, az a társaság [= társadalom] terhére él. (Kölcsey Ferenc) Fiam már fizetéses hivatalnok …, megélhet a maga keresményéből. (Arany János) || a. (ritka) Az a pénzösszeg v. természetbeli járandóság, amelyet vki munkájával v. más módon esetről esetre megkeres; nem rendszeres jellegű kereset. □ [Czakó] nem volt képes keresményéből az életfenntartásra legszükségesebb költségeket fedezni. (Jókai Mór)
  • 2. (régies, költői) Szerzemény (1). □ Minden keresményem haramiakézben. Még a ruháimból is kifosztottak az átkozottak. (Vörösmarty Mihály) Fegyveremre senki se tart számot, Senkié sem, igaz keresményem. (Arany János)