KÖLTŐISÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
A költői melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság; vminek, vkinek ilyen volta; költői jelleg, hangulat, a költészet követelményeinek való megfelelés. Az előadás, a kép, a regény, a tárgy költőisége. A mű költőisége megragadó. □ Eposznak
tárgy kell, olyan tárgy, minek költőisége az embert mintegy megüsse, átvillanyozza. (Arany János) Amily mélyből fakad Kemény költőisége: nyilatkozataiban oly határolt. (Péterfy Jenő)