Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖDLIK tárgyatlan ige -ött, -ene [e-e], (ködöljön); -eni [e] ködöl -t v. ködlött (csak 3. személyben)
  • 1. (ritka, választékos) <A köd v. a nagy távolság miatt> csak halványan, bizonytalanul látszik vmi. A távolból magas hegyorom ködlött felénk. □ Nagymessziről ködölt a Bükk, | Gőzölt a sík, áradt az Ér. (Ady Endre)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely érzés, gondolat> halványan, bizonytalanul jelentkezik; rémlik vkinek vmi. □ Ködlik elméjében, hogy ez a paraszt évekig becsületes volt … (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Bánat> nyomasztólag hat vkire, nyomasztó érzéssel jelentkezik benne. □ De ködlik lelkemen mégis titkos bánat, Melyből majd fekete nehéz felleg támad. (Tompa Mihály)
  • Igekötős igék: felködlik.
  • ködlő.