Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami kísért, kísértésbe ejt. Kísértő alkalom; kísértő szavak.
2. (költői) Olyan, aki, ami kísértetként megjelenik. Kísértő lélek, szellem. □ S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségidnek megint kell Küzdeni kisértő lelkeinkkel. (Petőfi Sándor) Még kacagok, ha rám borul a mámor, De ez a kacaj már nem az enyém: Kisértő hang halottak országából. (Ady Endre) Megszokta a régi ház kisértő lelkeit. (Krúdy Gyula) || a. (választékos) Visszatérő <emlék, látomás>. Kísértő álom(kép).
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Megejtő, csodás, varázslatos. Kísértő tünemény. □ Kísértő zene szól A halvány nád felett. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -*je [e]
1. (vallásügy, irodalmi nyelvben) Ördög, sátán. □ Egy pillanat kénkőszag érzik, Hová lett a kisértő? nézik: Hűlt helye a tanári széken. (Arany János) A félhomályban mintha kísértő jelent volna meg tűzszemeivel. (Jókai Mór)
2. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Kísértet (1). □ A pásztor áldja magában az első kakasszót, mely a kísértőt hazaküldi hideg kriptájába. (Jókai Mór)