Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Láng, tűz, égő anyag> egyet, utolsót lobbanva hirtelen kialszik. Kilobban a láng, a tűz. Kilobbant a gyertya. □ Kilobban a tűz s elenyész. (Vörösmarty Mihály) Kérj időt és határozz jobban: Lovag minden késő, ha a mécs kilobban! (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Érzelem, rendsz. rövid, heves megnyilvánulás után> hirtelen megszűnik, elcsitul. Egy ideig lángolt a szerelem, aztán kilobbant. □ A nagy politikai rázkódtatások után, hogy kilobbantak a parázs izgalmak, estefelé otthon időzött. (Kosztolányi Dezső)
2. Lobbot vetve magasra (ki)csap. Szikrából lobban ki a láng. □ Néha egy-egy villám lobban ki a felhőből. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, költői) <Vmely indulat> hirtelen hevességgel megnyilatkozik. Kilobban a dühe, a szenvedélye. □ Lát a hadak istene mindent És megszánja Etét, s a Rémre haragja kilobban. (Vörösmarty Mihály) Tisztán kezdte látni, hogy erősen gyúlad A hölgy kebelében amaz új indúlat; Nőttön nő tagadva, gerjedez titokban, Visszafojtva éled, míg egyszer kilobban. (Arany János)