Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KILINCS főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. Ajtó, ablak zárjának az a rendsz. fémből készült fogantyúja, melynek lenyomásával, elfordításával az ajtó, ablak nyitható és csukható. Az ajtó kilincsre jár. Lenyomja a kilincset. Alig találja az ajtó kilincsét. □ Végre eljutottam a tornác végére, Kezem egy ajtónak tevén kilincsére. (Garay János) A rozoga üveges műhelyajtó előtt megjelenik egy úr, megnyomja a kilincset. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Ajtó (1). □ Valami szegény kér helyet éjszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen! (Arany János)
  • 2. (műszaki nyelv) Olyan szerkezet, mely egy fűrészformán fogazott kerék forgását az egyik irányban megakasztja.
  • Szólás(ok): egymásnak adják a kilincset: egymást éri a sok jövő-menő; nagyon sok a látogató.
  • Szóösszetétel(ek): 1. kilincskar; kilincskerék; kilincsmű; kilincsnyelv; kilincsrögzítő; kilincsszeg; kilincszáródás; 2. fakilincs.
  • kilincses; kilincsű.