KIFEJTŐDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
- 1. (ritka) <Varrás> magától, külső beavatkozás nélkül kifeslik, felbomlik. Kifejtődik a varrás.
- 2. (átvitt értelemben, régies, költői) <Szorításból, ölelésből> kiszabadítja magát; kibontakozik. □ A jeles őszt már majd elnyomja, temérdek Testével; de kifejtődik most kardot emelvén Gyors öregünk. (Vörösmarty Mihály)
- kifejtődés; kifejtődő.