A magyar nyelv értelmező szótára

KÉSZ melléknév és főnév

• I. melléknév -en [e v. ë], (főleg a 6. jelentésben:) (-ebb) [e]
• 1. Olyan <fizikai v. szellemi termék>, amelynek elkészítése már teljesen befejeződött, s amely úgy, ahogy van, máris használható, alkalmazható. Kész ház, ing, munka, mű; kész program, terv; az utolsó → gombig kész; még nem kész; készen van: elkészült; nincs készen: nem készült el. Kész a dolgozat. Kész az ebéd. Kész a korsó. Kész a lakás. A dolgozat készen van. □ Hallgass, ha műved kész. (Petőfi Sándor) Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. | Éltem – és ebbe már is belehalt már. (József Attila) || a. Vmire kész: olyan <fizikai v. szellemi termék>, amely további megmunkálásra, feldolgozásra alkalmas állapotban van. Megmunkálásra kész nyersvas; nyomtatásra kész kézirat. Az árut szállításra kész állapotba helyezik. || b. Olyan <tárgy, eszköz>, amely vmely célra el van rendezve, fel van szerelve. Kész teríték; felvételre kész gép. Minden kész az utazáshoz. □ Érdemes vendégit kész tanyára várta. (Arany János) Sőt az is szent, hogy már régen Ott ülne a birószéken, Hasa, hája, kéknadrága … Minden kész e méltóságra. (Arany János) || c. Elvégzett, befejezett <munkafolyamat>. Délre kész lett a takarítás.
• 2. Már megszerzett, rendelkezésre álló, felhasználható. □ A kész falatot is kihúznád az ember szájából. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Olyan, ami már megvan, kéznél van, rendelkezésre áll, hogy adandó alkalommal hasson, érvényesüljön, szerepét betöltse. Az ilyen kérdésre kész a felelet.
• 3. Olyan <személy>, akinek a fejlődése, képzése már befejeződött, aki hivatásszerű működését máris megkezdheti. Kész orvos; kész tanító; kész zenész. □ Kedves leányai végezték a színi képezdét, s így kész színésznők. (Tolnai Lajos) || a. Olyan <dolog, helyzet>, amely már kialakult, kibontakozott, és lényegében nem változik tovább, v. nem változtatható meg. Kész egyéniség; kész igazság: többé nem vitatható i.; elfogadja a kész helyzetet; kész helyzet v. kész tények elé állítják. □ A városban most már kész bizonyossággal terjedt el a hír, hogy egy királyfi van itt. (Mikszáth Kálmán) Kész és kialakult egyéniségek állottak előttem. (Móricz Zsigmond)
• 4. (mellékhangsúllyal, a főhangsúly a rákövetkező főnéven) (túlzó) Olyan, hogy a jelzett szóban kifejezett minőségben, munkakörben szinte teljes értékűnek mondható; olyan, mintha valóban máris az volna; valóságos. Kész ember; kész bolond; kész háziasszony; kész katona; kész tudós; □ Semmiből Kész lovag lett, urat játszik. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Félesztendő alatt … kész franciának tanítja ki a nejét. (Jókai Mór) || a. (mellékhangsúllyal, a főhangsúly a rákövetkező főnéven) (túlzó) Olyan, hogy a jelzett szóban kifejezett fogalom tartalmát csaknem teljesen kimeríti; igazi, valóságos, teljes. Kész boldogság; kész cirkusz, komédia, nevetség; (bizalmas) (ez) kész röhej: ezen csak nevetni lehet. □ Nem törik a szenvedő sziv Oly könnyen darabbá, Csak ellágyul, … Kész boldogság lesz neki a Szenvedés hiánya. (Arany János) Kész csoda, hogy úgy belebotlott abba a Som Franciskába. (Mikszáth Kálmán)
• 5. (főhangsúly a jelzett szón) (túlzó) Olyan <esemény, helyzet, állapot>, amelynek a bekövetkezését szinte biztosra lehet venni; olyan biztos, mintha máris megtörtént volna. A rothadt gyümölcs kész betegség. E nő megjelenése kész veszedelem. Nem vigyázol, s kész a kár. Egy-kettőre kész a meghűlés. □ Költő az legyen, mi népe, – Mert kivágyni: kész halál. (Arany János) Kis városban elég valakivel egy fordulót táncolni a bálban, már kész a pletyka. (Jókai Mór)
• 6. Vminek az elkezdésére, végrehajtására v. elfogadására, felfogására alkalmas állapotban levő; vmire felkészült. Kész vmire v. vmit tenni; írásra kész; lesújtani kész ököl; támadásra kész ellenség; ugrásra kész: (átvitt értelemben is) Úgy felkészült, és olyan állapotban tartja magát, hogy bármikor gyorsan tudjon cselekedni; kész az elutazásra; készen áll v. van vmit tenni; készen → lesz; kész(en) → lesz (vmivel); (közlekedés) Kész!: a le- és a felszállás megtörtént, indulhatunk; késznek → nyilatkozik (vmire v. vmit megtenni). □ Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. (Petőfi Sándor) Tíz órakor állj készen az udvaron. (Gárdonyi Géza) Egy bokor mögött hatalmas tigris lapult meg, ugrásra készen. (Karinthy Frigyes) Farkával csöndesen mozog | tóban a hal s aludni kész, | orrát iszapba dugja. (Radnóti Miklós)
• 7. (régies) Olyan <személy>, aki bármikor azonnal megteszi, amit várnak v. kérnek tőle; készséges. Kész híve ←. □ Asszonyom, … kész szolgája vagyok, és parancsát várom. (Vas Gereben) || a. Ilyen személytől eredő, ilyen személyre valló <cselekvés, magatartás, érzés, tulajdonság>. Kész örömmel ←. □ Életemet pedig, Hazám Kész áldozat gyanánt, te szent hazám, Tenéked áldozám. (Petőfi Sándor) Jöszte vedd kegyelmét, mit ő kész szívvel ád. (Arany János) || b. Vmire kész: olyan, aki azonnal hajlandó vmit megtenni. Segítségre mindig kész barát; áldozatokra kész; mindenre kész; késznek mutatkozik vmire; késznek nyilatkozik vmire v. vmit megtenni. Kész vagyok elmenni. Készek valóra váltani fenyegetéseiket. □ "Térdet … Nem hajt neked, sem e sereg, | Sem Hédervári Kont!" | Szólott haraggal s vakmerőn, Inkább meghalni kész, Sem hogy térdét meghajtaná Kont, a kemény vitéz. (Garay János) Nagyanyám … még a fiúkkal is kész volt egy kicsit kínlódni. (Móricz Zsigmond)
• 8. (m értékű szóként) (bizalmas) El van intézve, be van fejezve, nincs tovább. Nem volt sok dolgunk: tíz tanulót beírtunk, s kész. Elmegyek, megmondom neki, és kész. A mai ebéd: gulyásleves kenyérrel, és kész. □ A cselédeknek külön főztek … kukoricakását, semmi mást, vagy tört krumplit egy nagy lábossal, s kész. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) Megteszed és kész!: minden további ellenvetés, zúgolódás v. huzavona nélkül meg kell tenned. || b. (bizalmas) Több sem kellett hozzá; máris meglett a baj. Megizzadt, hideg vizet ivott, kész.
• II. főnév -et, -e [e, e] (régies)
• 1. A munkának élvezhető eredménye. Örül a késznek; (tájszó, régies) neveti a készet: a) maga nem tud v. nem akar tréfálkozni, de mások mókáin nagyokat nevet; b) ravaszul félrehúzódik a nehezebb munkától, de az eredményét élvezi. □ Munkálkodom, s az utánam jövők vegyék hasznát a késznek. (Vas Gereben) || a. Elkészített étel, lakás v. egyéb előkészített életkörülmények. Leül a készhez: a) leül az elkészített, feltálalt ételhez; b) (átvitt értelemben) gondtalanul élvezi más munkájának az eredményét; a készre jön v. megy: olyankor érkezik, amikor már minden el van készítve a fogyasztáshoz; Készre vár vkit: mindent előkészít vkinek a számára, hogy megérkezésekor ne legyen semmivel gondja. □ "Jöttök" felel "épen a készre, kapóra, Soha ily szerencsés hely, alkalom, óra." (Arany János) Szekerekkel jönnek ide, mint valami készre! (Jókai Mór) || b. Már megszerzett, együtt levő vagyon. A készből él: abból él, amit régebben szerzett. □ Félnek is ám a gazdagok, hogy ez a sok éhes ember hozzányúl a készhez. (Vas Gereben)
• III. (határozószóként) (kissé bizalmas) Készen. Kész van: (helyesebben:) készen van v. kész. Még nincs kész a munka: (helyesebben:) még nem kész v. még nincs készen a m. □ Látod-é, mily nagy csapat timárlegénye van kész. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• IV. <Vezényszóként:> készülj fel! Vigyázz! Kész! Rajt(a)!
• Szólás(ok): ld. kocsi.
• Szóösszetétel(ek): 1. készakarattal; 2. áldozatkész; félkész; menetkész; nyomdakész; szolgálatkész.