ŐSZÍT ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (
régies) -ni (
ritka)
tárgyas Ősz hajúvá tesz vkit, őszülést okoz vkinek.
A sok gond hamar őszíti az embert. || a. (tárgy nélkül)
A gond őszít. || b. tárgyas (
átvitt értelemben,
költői) Fehérít, fehérrel borít. □ A folyóvizeket [a szelek] megkötik hideggel; Melyeket őszítnek a havak és derek. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Igekötős igék: megőszít.
- őszítés; őszített; őszítő.