Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KATASZTRÓFA főnév ..fát, ..fája (régies írva: catastropha is)
  • 1. Rendsz. hirtelen bekövetkező, megdöbbentő arányú szerencsétlenség. Borzalmas, fenyegető, háborús, nagy, nemzeti katasztrófa; katasztrófába dönt, kerget, sodor, visz vkit, vmit. Katasztrófát idéz elő. □ [A tisztviselők] eszközökül szolgáltak az első lépéseknél, melyekből a szomorú catastropha elkövetkezett. (Kossuth Lajos)
  • 2. Nagyarányú, sok embert érintő baleset, természeti csapás. Vasúti katasztrófa. A tavaszi fagy katasztrófa lehetett volna. A tűzvész után megtalálták a katasztrófa áldozatait. Az utolsó pillanatban sikerült a katasztrófát megakadályozni. □ Nagy katasztrófáknál az embereknek csak olyan valaki jut az eszébe, akit saját maguknál is jobban szeretnek. (Hunyady Sándor) || a. (sajtónyelvi, túlzó) Hirtelen halál, gyászeset. Családi katasztrófa. A katasztrófa reggel felé következett be.
  • 3. (irodalmi nyelvben, költői) <Tragédiában> a bonyodalom olyan megoldása, amely a hősre nézve végzetszerű és elkerülhetetlen.
  • Szóösszetétel(ek): katasztrófapolitika; katasztrófapolitikus.