Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy) Kárhozatra (1), örök szenvedésre, pokolra jutott <lélek>. Kárhozott lelkek. □ Lelke légyen kárhozott, S mint a pokol, hová megy, fekete. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, költői) Súlyos szenvedést érző, elviselhetetlen kínokat szenvedő. □ Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, akit, amelyet megátkoznak azzal, hogy az elkárhozottakhoz hasonló sorsra jusson. □ Kárhozott légy, csalfa kút, Kárhozott a szellem is, Mely A világra felhozott. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -at, -ja (vallásügy) Kárhozott lélek. A kárhozottak és üdvözültek serege; a kárhozottak örök szenvedése. □ Lelkem, szeressed hazámat! | egy országot hordozol magaddal, | viszed, mint a kárhozott a poklot. (Babits Mihály)