Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, választékos) Lefelé szűkülő, talpas, rendsz. aranyból v. ezüstből készült nagyobb, díszes ivópohár. □ Itt a kehely, igyál, | Uram, László király. (Arany János) Összeütötték a habzó kelyheket. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Ehhez hasonló, mise v. úrvacsora alkalmával haszn. ivóedény. || b. A kehely tartalma, a benne levő folyadék. Kiitta a kelyhet. || c. (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult szókapcsolatokban, ill. költői képekben öröm v. szenvedés átélésének jelképeként.> Kiüríti a boldogság, az öröm, a szenvedés kelyhét: átéli a b., az ö., a sz. teljességét. □ Keleti szőnyeg volt neki e föld, Hol annyi vágya kelyhe összetört. (Juhász Gyula)
2. (növénytan, régies) Csésze (8). || a. <Virágban> a szirmok összessége, a párta (2) által határolt, felül nyitott üreg. □ Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken: Légy üdvöz, üdvöz kedves ibolya! (Tompa Mihály) Mit érezhet a méh, mikor a rózsa kelyhében hempereg? (Mikszáth Kálmán)