Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, választékos) Vki iránt leereszkedően nagylelkű, kegyet (1) gyakorló, osztogató <személy>. Kegyes fejedelem, pártfogó. □ Köszönöm Nagyasszonyom, | hogy oly kegyes valál. (Katona József) Nagyságos úr, kegyes pajtásom, Bocsáss már, nehéz a fejem. (Ady Endre) Ki kellene fizetni, hadd menjen! Kegyes lenni és ajándékosztó! Menjen békén, ne érezze megalázottnak magát. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, költői) Különösen kedvező <sors, élet>. □ Egyszer volt itt a Sors kegyes, | Bukásban is nagy és kegyes. (Ady Endre)
2. (régies, választékos) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. Kegyes mosoly, szándék. □ Méltóztassanak kegyes szívvel fogadni legforróbb köszönetemet. (Kossuth Lajos) A tanító Ilkához is intézett néhány kegyes kérdést. (Gárdonyi Géza)
3. (elavulóban, választékos) <Alázatos v. udvariaskodó kifejezésekben:> szíves, kedves. Kegyes engedelmét kéri vkinek; → lesz(el) v. lenne, lennél (oly v. olyan)* kegyes? Legyen (oly)* kegyes idefáradni. Ön nagyon kegyes hozzánk. □ Kegyes engedelmükkel, egyszerre mondom a jövendőt valamennyinek. (Vas Gereben)
4. (ritka, vallásügy) Buzgón vallásos <személy, csoport>. □ Ahhoz a fához egy szegény kegyes barátot kötöztek kegyetlen tatárok. (Jókai Mór) || a. (gúnyos) Kenetesen vallásos <személy>. Afféle kegyes ember.
5. (vallásügy) Vallásos indítékból fakadó, vallásos jellegű <dolog>. Kegyes adomány, cselekedet. || a. (gúnyos) Érzelgősen, kenetteljesen vallásos, paposan oktató <megnyilatkozás>. Kegyes szavakkal bocsátotta útjára. □ Igyekezzék, hogy versében inkább költői becs legyen, mint hosszú kegyes oktatás. (Arany János) Monoton jelleget ad ez alaknak a szörnyű szóár [= szóáradat], a kegyes mondások és kapzsi megjegyzések örökös váltakozása. (Péterfy Jenő)
6. Vmely jó cél érdekében jóakarattal végzett <helytelen cselekedet>. Kegyes csalás: gyengédségből, szeretetből elkövetett, senkinek kárt nem okozó cs.; kegyes furfang, hazugság. □ Elhatározta , hogy valami kegyes csalásban fog keresni kibúvó ajtót. (Jókai Mór)
7. (választékos) <Csak néhány szókapcsolatban:> piarista. Kegyes tanító rend. □ Kegyes atyáknál öreg iskolában Magyart, latint oktattam. (Juhász Gyula)
8. (régies) Kegyelmes (1). □ Oh ne remegj, kisegít minket még a kegyes isten. (Vörösmarty Mihály)
9. (tájszó) Kedves, szép <nő>. □ Az én lányom oly szép, oly kegyes, ki sem lép az ajtón aranygyűrű nélkül. (népköltés)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Kegyes (4a) személy. □ [Isten] elítéli a templomajtóban alamizsnát osztó kegyest, azon bűnéért, mit az lelkében gondosan eltakart. (Jókai Mór)
2. (régies, költői) <Szerelmi v. házassági kapcsolatban:> nő, kül. szeretett nő. □ Ha ki akar látni egy nyomorult lelket, Nézze az én árva keserves fejemet Ég olthatatlanul buzgó szerelembe, Bízik csak egyedül egy vidám kegyesbe. (Balassi Bálint) Én kegyesem, szép hitvesem, Ellenemre jársz-é? (Arany János)
3. (ritka, választékos) Kegyesek: kegyesrendiek, piaristák. □ A fiam első osztályba jár a kegyesekhez. (Gárdonyi Géza)