Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KARIMA főnév ..mát, ..mája
  • 1. <Kerekded, rendsz. üreges tárgyon> szélesebb, elálló szegély, perem. A kalap karimája; a fürdőkád karimája; a mosdótál karimája. □ Zöldre kopott kabátban és egy karima nélküli kemény kalapban gúnyosan köhécselt. (Krúdy Gyula) A kapus, aranypaszományos sapkája karimájához emelve kezét, visszatisztelgett. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (népies, költői) Vminek a kerülete, ill. kerek felülete. Az ég karimája: az égbolt alsó széle, látóhatár; a nap, a hold karimája: a n., h. tányérja. □ Ne higgy magyar a németnek, … Mert ha ád is nagy levelet … S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus. (népköltés) Akkor bútt fel a nap az ég karimáján. (Arany János)
  • 3. (műszaki nyelv) <Vmely cső végén> a kalap karimájához hasonló kiszélesedés, derékszögben elálló perem, amellyel a csövet egy másikhoz lehet erősíteni, illeszteni. Forrasztott, gyűrűs, hegesztett, menetes, öntött, szegecselt karima.
  • Szóösszetétel(ek): 1. karimahegesztés; karimaprés; karimapréselés; karimavas; 2. kalapkarima.
  • karimás; karimátlan; karimájú.