Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KÉPZELET [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az a képesség, ill. tevékenység, amely vki tudatának meglevő tartalmából új képeket tud alakítani; fantázia. Csapongó, élénk, költői, túlfűtött képzelet; képzelet alkotta, szülte alakok, képek; → megragadja vkinek a képzeletét; szabadjára ereszti a képzeletét. □ Szállj Képzelet, szállj rózsafátyolodban | Bátran lebegve, mint királyi sas. (Kölcsey Ferenc) Olyan úr az emlék s a képzelet, | hogy érzékeid eseményei, | mellette mind csak koldús unalom. (Szabó Lőrinc)
2. Ennek a tevékenységnek az eredménye; az, amit vki elképzel. Maga előtt látta képzeletben. Minden képzeletet felülmúl(ó) v. meghalad(ó): hihetetlen, csodálatos, fantasztikus. Nem valóság, csak képzelet. □ Mi elrémíté a menyasszonyt, Nem volt egyéb, mint képzelet. (Arany János)