JÖN-MEGY tárgyatlan ige jött-ment, (
ritka) jöjjön-menjen; (jelentő mód jelen 3. sz. és felszólító mód.
tájszó v.
régies) jő-megy
- 1. Ide-oda jár. Állandóan, egész nap, mindig jön-megy. Folyton jön-megy a faluban. Szóláshasonlat(ok): úgy jön-megy, mintha → besózták volna. □ Úri nép jött ment ott: asszony, lány és férfi. (Arany János) Alig volt itthon, folyton csatangolt!
mindenkinek minden órában megvan a halaszthatatlan munkája, s ez meg csak jön-megy
(Móricz Zsigmond)
- 2. Jönnek-mennek: egyidejűleg v. rövid időközökben az egyik jön, a másik megy (tömegben levő emberek közül, több jármű közül). Emberek jönnek-mennek. □ Emberek a hangra nosza jönnek-mennek. (Arany János) Vasútnál lakom. Erre sok | vonat jönmegy. (József Attila)
- 3. (átvitt értelemben, költői) <Idő> hamar elérkezik, s hamar elmúlik. □ Év év után gyorsan lejár, Jő-megy mikép vándor madár. (Arany János)