A magyar nyelv értelmező szótára

JÓ melléknév és főnév

• I. melléknév → jól, középfok: jobb, felső fok: legjobb. I. Életszükségleteink szempontjából, gazdasági v. technikai szempontból kedvező, célravezető.
• 1. Olyan <tárgy, anyag, jelenség>, amely szervezetünkre, ill. vmelyik érzékszervünkre kellemesen hat. Jó víz, levegő, meleg; jó illat, íz, szag; jó idő, időjárás; olyan, hogy jobb se → kellett. Kellemes a jó napsütésben sütkérezni. □ Milyen boldogság most a jó meleg szoba, S meleg szobában a barátságos család! (Petőfi Sándor) Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek. (Arany János) Pirosló abrosz, friss szalonna, Búbos kemence, jó meleg. (Juhász Gyula) || a. Olyan <étel, ital, élvezeti cikk>, amelyet kellemes íze és tápláló volta miatt szívesen fogyasztunk. Jó bableves; jó bor, sör; jó kolbász, szalonna; jó sütemény, tészta; jó dohány, szivar. Jó a csirkepaprikás tejfölösen. Jobb a bor, mint a sör. □ Jó bort iszik annak a gazdája, Most jött ide – nincs egy félórája. (népköltés) Be-bekukkantott a konyhába … egy kis palacsintát lopni azon melegiben a sütővasról, úgy jó az. (Mikszáth Kálmán) Harangszós, nyári délutánokon … jó kis kávékat csinálok magamnak. (Kaffka Margit)
• 2. Általában az emberi természetre kedvező, igényeinknek, szükségleteinknek megfelelő. Jó ellátás, élelmezés, élet, konyha, koszt; jó dolga, élete, sora van; jobb sorsot érdemel; jó állása, gazdája, helye van; jó helyen van; ennek nem lesz jó vége ←; sétálni, utazni jó; jobb ülni, mint állni; jóra v. jobbra fordít vmit; jóra v. jobbra fordul vmi. □ Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa; Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak. (Petőfi Sándor) A kutyák lefeküdtek lustán … Talán azt morogták, hogy beh jó úrnak lenni. (Mikszáth Kálmán) Olyan jó dolguk van, hogy az anyjuk kötőjében se volt olyan. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely kívánságnak, érdeknek, célnak megfelelő; kedvező, előnyös, alkalmas, célravezető. Jó alkalom, idő vmire; jó rend ←; jó helyen keresgél; jó helyen ← tapogat; jó helyen ← tapogatódzik; jó helyen ← van vki, vmi vkinél; jó helyre ← megy, fordul; jó módon; jó néven ← vesz; (régies) jó szerrel: könnyen; jó lesz ← (vmit tenni); jónak ítél, gondol, lát, mond, vél vmit. Jó nekem ez a kisebbik. Jó lesz ezt alaposabban szemügyre venni. De jó volna egy pohár bor! Jó volna egyet sétálni. Jó, hogy magunkra maradtunk. (Isten) tartsa meg (→ megtart) jó szokását. □ A Nyiren-é, vagy az Erdő- | Háton, vagy hol esett, jó szerrel nem jut eszembe … (Fazekas Mihály) Hé, nagyurak, jó lesz tán szóbaállni | Kaszás népemmel, mert a Nyár heves. (Ady Endre) Jó volna most megállni ablakod Alatt egy édes, fájó szerenáddal. (Tóth Árpád) Be jó, hogy messze voltam | s úgy fáj, hogy messze voltam … (Babits Mihály) || b. Olyan <időszak>, amelyben vki frissnek, tettre késznek érzi magát, s minden a kívánsága szerint történik, dolgában sikerrel, szerencsével jár. Jó napja van: a) olyan sikeres, szerencsés napja van, amelyen jól mennek dolgai; b) olyan napja van, amelyen engedékeny hangulatában van. || c. <Az életviszonyok, a társadalmi élet tekintetében> kedvező, szerencsés <idő, időszak, helyzet, állapot>. Jó gyermekkora volt; jobb → napokat látott. □ Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor. (Vörösmarty Mihály) Jobb időkben … Hű maradtam gyöngéidhez, oh kabát. (Arany János) Nem jó világ járt akkor ott … (Jókai Mór) A késő gyermekek … csak a régi jó időkre, a szavakra, a jelszavakra emlékeznek. (Móricz Zsigmond) || d. (sport) <A verseny, a játék kimenetele, eredményessége szempontjából> megfelelő. Jó helyezést ért el. Jó időt úszott. Sok jó labdát adott előre.
• 3. <Anyagi, gazdasági szempontból> előnyös, hasznos. Jó kereseti lehetőség. Jó vásár volt. A termés jónak ígérkezik. Jó üzletet kötött. Ennél el sem képzelhetsz jobb üzletet! □ Velem jó fogást csinált a takarékpénztár. (Tolnai Lajos) || a. Bizonyos növények termesztésére alkalmas, bőséges termést hozó <föld, talaj>. Át kell ültetni jó talajba. Ennek a fajtának jobb talaj kell. □ Alszik a sűrű, jó magyar föld. (Tóth Árpád) || b. <Gazdasági szempontból> megfelelő, kedvező <idő, időjárás>. Jó nevelő idő. Az idén jó idő járt a szőlőre. Ez az esztendő jobb volt a kukoricára, mint a búzára. □ Kell is jó eső még S északi szél, hűs idő, a kései vetésre. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jó esztendők jártak a birkákra? (Csiky Gergely) || c. Értékálló <pénz, értékpapír>. Jó forint, valuta; jó pénz: a) kellő fedezettel bíró, értékálló pénz; b) érvényes, forgalomban levő érme v. bankjegy. □ Az egész láda nem ér jó pénzben húsz tallért. (Jókai Mór) Igazi jó pénzt adtam értük. S ahol ni, nem lett semmi foganatja. (Mikszáth Kálmán)
• 4. <Életünknek, sorsunknak v. általában vmely adott helyzetnek a további alakulása szempontjából> kedvező, ill. ilyen alakulást ígérő, jelző <mozzanat, tény>. Jó hír, jel; jó reménység, szerencse; jó szerencsét ←; jó alakulás, fordulat; a legjobb esetben; jó órában ← legyen mondva! Jó, hogy szólsz. Még jó, hogy eszembe jutott. □ Adjon isten jó szerencsét Annak az anyának Aki fiát fölnevelte Lovas katonának! (népköltés) A cár hallgatott. Ez jó jel volt. Puskin bátorságot nyert tovább beszélni. (Jókai Mór) Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. (Ady Endre) || a. Jó angyala, szelleme vkinek: a) vigyáz vkinek minden lépésére; b) jótékony hatással, befolyással van vkire.
• 5. Vidám, derűs <lelkiállapot>. Jó hangulat, kedély; jó hangulatban; jó kedélyállapotban.
• 6. <Köszönésben, búcsúzkodásban:> kellemes, kedvező. Jó reggelt ← (kívánok)!; jó napot ←!; jó estét ←!; jó éjszakát ←!; jó éjt ←!; szép jó reggelt!; pálinkás jó reggelt!; nyugodalmas jó éjszakát!; jó munkát!; jó nyaralást! □ Szívem küldöm, ez ó frigyládát S kívánok harcos, jó napot. (Ady Endre) Jobb volna elköszönni: jó éjt | e eldobni ezt a nagy világot, | mint egy dióhéjt. (Kosztolányi Dezső) II. A társadalmi élet, az erkölcs követelményeinek megfelelő.
• 1. Erkölcsi tekintetben kifogástalan <személy v. cselekvés, magatartás>. Jó útra → tér. Nem mindenki jó, aki annak látszik. Jó szándékból követte el a rosszat. (szójárás) Sok jó ember elfér kis helyen. □ Az életnek tengerében Két örvény van: szív és ész, A kettőnek egyikében A jobb ember könnyen vész. (Kisfaludy Sándor) Na, csak nem jó járatban van az a fiú … (Mikszáth Kálmán) || a. Kifogástalan magaviseletű, engedelmes. Jó gyerek; jó kislány. Legyetek jók, gyerekek! □ Ezután is jó légy, Morzsa, | Kedvet ne kapj a tyúkhusra. (Petőfi Sándor) || b. Szülei iránt szeretetet, hálát, hűséget tanúsító <gyermek v. felnőtt>. □ Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú és gyámolítsad őt. (Petőfi Sándor) || c. (bizalmas) Jó vki vmennyi összegig v. összegre: van hitele, fizetőképes vmely mértékig. Csak jó vagyok még neked 100 forintig v. (ritka) forintra. □ Minden ismerősétől, addig, míg ő … jó – egy kis kölcsönt kér. (Tolnai Lajos) || d. (régies, gyak. gúnyos) <Megszólításban megtiszteltetésként v. kedveskedésként:> tisztelt, kedves. Jó uram!; → nagy jó uram! □ Eljöttem azért a fiúért, nagy jó uram. (Mikszáth Kálmán) Bolondokat beszélsz, jó Hegedűs. (Gárdonyi Géza) Ejh, jó urak, dicső urak, | Ilyen gyávák a Góliátok? (Ady Endre) Vékony kezem megfogta jó anyám. (Kosztolányi Dezső) || e. (olykor gúnyos) <Megemlékezésben, emlegetésben:> tiszteletre méltó, tisztelt emlékű. □ Elfeledkeztek földi édes hazájukról, jó Magyarországról. (Jókai Mór) Jó Ilosvai Selymes Péter, | Néha-néha úgy-úgy szeretnék Elborozgatni őkelmével. (Ady Endre) || f. (gyak. középfokban) (gúnyos) Közismerten megbízhatatlan, könnyelmű, laza erkölcsű <ember>. Jó alak ←; jobb alak; jó v. jobb cég; jó firma ←; jó pipa ←.
• 2. Békés, szelíd természetű, másokhoz gyengéd, barátságos. → Áldott jó; áldott jó ember; → testi-lelki jó barát; jó szomszédja van. Szóláshasonlat(ok): olyan jó, mint egy falat → kenyér. □ Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. | Egy jó öreg ember benne a kocsmáros. (Petőfi Sándor) A doktor bácsi. | Áldott aranyember … | Oly tiszta és jó. (Kosztolányi Dezső) Vidám és jó volt s tán konok, | ha bántották vélt igazában. (József Attila) || a. <Udvarias kifejezésekben:> készséges, előzékeny, szíves. → Lesz(el) v. lenne, lennél (oly v. olyan*) jó? Légy oly(an)* jó, tedd meg ezt nekem! □ Talán oly jó lenne, és őt, a járatlant oda kísérné … (Mikszáth Kálmán) || b. Tapasztalatlan, jóhiszemű, hiszékeny; naiv. Jó bolond ←;a jó vidékiek ←. □ Anyja kémli hű szemekkel – Jó öreg! | Azt gondolja, fiacskája Tán beteg. (Vörösmarty Mihály) Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard, Igy látni a szegény jó népet, Igy ont majd vért, majd verítéket. (Petőfi Sándor) || c. Jó lélek: a) becsületes, jó érzésű ember. □ Minden jó lélek megbotránkozott a faluban. (Mikszáth Kálmán); b) őszinte jóakarat, jóindulat. Megszállja a jó lélek. □ A török hadba jó lélek látszott szállani. (Jókai Mór); c) nyugodt lelkiismeret. Jó lélekkel ajánlhatom. □ Újra lefeküdt jó lélekkel. (Mikszáth Kálmán) || d. Jó szó: az alkalomhoz, a hangulathoz illő, okos, gyöngéd, emberséges beszéd. → Hajlik a jó szóra. □ S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe. (Petőfi Sándor) Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, | jó szóval oktasd, játszani is engedd | szép, komoly fiadat! (József Attila)
• 3. Olyan <kapcsolat, viszony>, amelyet bizalmatlanság, félreértés, harag v. más zavaró körülmény még nem rontott meg. Jó barátságban él, van vkivel; jó lábon ← áll vkivel. Jó barátság fejlődött közöttük. Végül is jó házasság lett belőle. Jó viszonyuk évek óta nem változott. □ Ha jó lábon lesztek velünk, Mocsáritokban mindig lesz esővíz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (csak birtokos személyragos jelzett szóval) Jó embere vkinek: számíthat rá, megbízhat benne, támogatja. □ Gyerünk csak be Bajáki tanító úrékhoz, mindig jó emberünk volt az nekünk. (Móra Ferenc)
• 4. (1945 előtt) <Tekintélyre, rangra, származásra nézve> előkelő, az uralkodó társadalmi körökhöz tartozó. (szójárás, bizalmas, tréfás) Megesik, megtörténik, előfordul (ilyesmi) a legjobb → családban is; jó családból származik; jó v. jobb házból való: nem jómódú, de rendezett viszonyok közt élő, tisztességes házból, családból való <személy>; jó hangzású → neve van. □ Azt vigyázod, hol egy polgár, aki gazdag s együgyű, Jó családból származott, de perpatvartól rettegő. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szokásban volt akkor, … hogy a jobb házból való leányok … egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán) Délelőtt féltizenkettőkor van a csöndes mise. Erre az előkelő osztály jár, megyei urak, jobb hivatalnokok. (Kosztolányi Dezső)
• 5. <A társadalmi érintkezésben:> megnyerő, finom, udvarias <magatartás>. Jó fellépése ← van; jó megjelenése, modora van. III. A maga nemében v. vmely szempontból kifogástalan, kiváló, értékes.
• 1. Céljának, rendeltetésének kifogástalanul megfelelő <anyag, eszköz, szerv, intézmény>. Jó festék, gyapot, olaj, szén; jó fényképező gép, rádió; jó szerszám; jó cipő, kabát, kalap; jó iskola, könyvtár, színház; jó kórház, szanatórium; jó közlekedés, vasúti összeköttetés; jó szervezés; jó füle van: a) élesen hall; kifogástalan zenei hallása van; b) (átvitt értelemben) azt is meghallja, amit nem neki szántak; jó gyomra van: a) kifogástalan az emésztése, kitűnő az étvágya, sokat tud enni; b) (átvitt értelemben, bizalmas) zokszó nélkül túlteszi magát olyasmin, ami ellen más tiltakozik, fellázad; jó orra van: a) érzékeny, éles a szaglása; b) (átvitt értelemben, bizalmas) éles a szimatja, idejében megérzi, mihez hogyan kell alkalmazkodnia; c) <tudományos kutató> megérzi, hol talál új adatot, milyen forráshoz, adathoz kell folyamodnia, hol van a probléma nyitja, megoldása; jó szeme van: a) élesen lát; b) (átvitt értelemben) élesen, gyorsan meg tudja különböztetni az értékest az értéktelentől, a szépet a rúttól; c) <tudományos kutatásban> meglátja, könnyen fölfedezi az összefüggéseket; nem jó szemmel néz vmit: helytelenít, ellenez vmit; jó szíve van: a) szíve bírja a fáradalmakat; b) (átvitt értelemben) együttérzésre, segítségre kész; jó szívvel: örömmel, készségesen, szívesen; jó szívvel van vki iránt: a) kedves iránta; b) kedveli, szereti; (átvitt értelemben) Jó iskola vki számára vmi: tanulhat, tapasztalatokat szerezhet belőle; jó iskolába járt: (átvitt értelemben is) kiváló oktatásban, nevelésben volt része; sok tapasztalásra volt alkalma; jól kitanult; ellene minden → fegyver jó. □ Fekete föld termi a jó buzát. (népköltés) Jó kardja előtt a had rendre ledűl. (Arany János) Tekla néninek lehettek hibái, de azt senki se tagadhatja, hogy nagyon jó szíve volt. (Kosztolányi Dezső) Egészséges, még jó paraszttüdővel | szívják, rágják a port, szénaszagot | s csak esznek, esznek. (József Attila) || a. Kellően fejlett, rendeltetésének kiválóan megfelelő <állat>. Jó hízót ölt. Két jó lova van. □ Befogám a jó négy ökröt, Jó négy ökröt, jó szekérbe. (népköltés) Viola megsajnálta jó lovát. (Eötvös József) Lustán csámcsog jó-régi jászla mellett. | Öreg jámbor bolond, de jó tehén. (József Attila) || b. Kiváló teljesítményekre alkalmas <emberi képesség>. Jó hallása, nyelvérzéke, színérzéke van; jó feje ← van; jó torka ← van.
• 2. Olyan <személy>, aki vmely hivatás, szerep betöltésében, vmely feladat megoldásában, vmely tevékenységben kiváló rátermettséget és gyakorlottságot tanúsít. Jó diák, orvos, tanár, tanuló; jó katona, hadvezér, politikus; jó apa, anya, férj, feleség; jó gazda: a) helyesen, jól gazdálkodó g.; b) (tájszó) módos, vagyonos g.; jó házigazda; jó káder; (bizalmas) jó pofa: eredeti módon mulatságos, tréfás kedvű, másokat szívesen szórakoztató személy; jó társalgó; jó futó, ugró; jó játékos; jó teniszező; jó kézbe kerül: megfelelően irányítják, törődnek vele; jó kézre bíz: gondos, lelkiismeretes, hozzáértő személyre bíz. □ Kínálgatja őket a jó háziasszony, Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon. (Petőfi Sándor) Noszty Ferenc huszárhadnagy … pompás lovas, jó vívó, jó táncos és nagy kártyás. (Mikszáth Kálmán) Elbeszélgettünk a fiával … Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is. (Kosztolányi Dezső)
• 3. Egészségre, egészséges szervezetre valló. Jó bőr ←; (bizalmas) jó nő: csinos, formás, kívánatos nő; jó cúgja ← van; jó egészséget ← (kívánok); jó étvágyat ←!; jó kedélyű: olyan <személy>, aki mindig vidám, derűs; jó vérű; jó vére ← van v. jó vér van benne; jó állapotban, erőben, színben van; jó húsban ← van. □ Jó húsban levő magas, erős férfi volt. (Jókai Mór) Örökké járt és kalandozott. Egyszóval jó vére volt. (Mikszáth Kálmán)
• 4. Olyan <külső, testalkat, testrész>, amely vonalaival, formáival kellemes hatást tesz, tetszik; szép. Jó külsejű ←; jó alakja, arca, feje, lába van. □ A fiú nyílt jó arca, szép beszélő fekete szemei megnyugtatták. (Mikszáth Kálmán)
• 5. Általában vmely követelménynek, normának, szabálynak v. kialakult hagyománynak megfelelő. Jó ízlés, szokás; jó írás; jó mértékkel mér; jó magyarsággal beszél, ír. □ Hős emberségem, várakozz, … Jós és jó magyarságom, | Hívni fog az Élet. (Ady Endre) || a. Művészi, esztétikai szempontból tökéletes, sikerült <alkotás>. Jó dráma, regény, vers; jó darab, film; jó hangjáték; jó kép, szobor; jó nóta, zene, zenemű. || b. Jó vicc: a) sikerült, talpraesett tréfa; b) (emelt hangsúllyal) (argóban) <visszautasító, gúnyos feleletként>. || c. Nem kiváló, de bizonyos átlagos mértéket megütő. Jó átlag.
• 6. Vmely adott helyzetben helyes, értékes. Jó intézkedés, ötlet, tanács; jó példával jár elöl; a legjobb → szándékkal sem; jónak v. jobbnak lát, ítél, vél vmit. Ez jó visszavágás volt. Jobbnak látta elhordani az irháját. □ Gyönge szózatom ne növeljen, de … egyenlítsen a szakadáson, melyet a gróf … hirdetni jónak tartott. (Kossuth Lajos) Én azt teszem – mit jobbnak ítélek. (Arany János)
• 7. (ritka, költői) Értékes. Jobb része, fele, énje vkinek, vminek; jobb ügyhöz → méltó buzgalommal. □ Ez jó mulatság, férfi munka volt! (Vörösmarty Mihály) Isten veled, jobb részem arany álma! | Hű Toldi, Csaba, isten veletek! (Arany János) IV. Nagyság, erőfok, nyomatékosítás, ráhagyás, igenlés kifejezéseként.
• 1. Nagyobb, hosszabb, elég nagy, jókora <nagyság, távolság, időtartam, érték>. Jó adag; jó darab; jó darabig ←; jó ideig; jó ideje; jó időt tölt vmivel; jó utat tesz meg; jó néhány ←; jó néhányszor ←; jó összegért; jó pénzért v. pénzen; jó sort ←; jóval drágább, olcsóbb; jóval korábban; jóval túl vmin. □ Szörnyen meg vala indulva, Nem is felelt mindjárt, csak jó idő mulva. (Arany János) Már jó útat bejártam, Térdig kopott a lábam. (Tóth Árpád) Jó darabig mentek szótlanul. (Krúdy Gyula) || a. határozói használat(ban) (népies) Jó reggel, jó hajnalban: korán reggel, korán hajnalban. □ Ha én páva volnék, Jó reggel fölkelnék. (népköltés) Másnap jó hajnalban találkoztak a felek a schönbrunni erdőben. (Jókai Mór) || b. (népies) Olyan <nap- v. ritk. évszak>, amely már túl van a kezdetén. Jó dél, alkonyat, este: késő d., a., e. □ Jó délre haza értek. (Tolnai Lajos) Jó őszi idő volt már, mikor a nagy hajóval megindult. (Tömörkény István) || c. határozói használat(ban) <Állandósult szókapcsolatokban:> Jó minap: régecskén; jó múltkor: elég régen.
• 2. határozói használat(ban) <Nagyság, kiterjedés, fokozat, sokaság nyomatékosabb kifejezésére:> számottevően, nagyon. Jó magas alakja van; jó borsos árat fizetett érte; jó nagyot ásított; jó sáros lett a cipője; jó sokáig várt. □ Jó soká voltunk bolondok, Legyen egy kis eszünk végre. (Petőfi Sándor) Rakott a tűzre, jó nyers fát, az meg sírt. (Móricz Zsigmond) || a. Vmivel, elég sokkal több, mint … Jó fél óráig várt. Megvan ez jó két kiló! □ Egy jó ágyúlövésnyi távol választott el bennünket egymástól. (Jókai Mór) Fekve töltöttem halálfélelmek közt jó két órát. (Mikszáth Kálmán) Ha má sokat ittál, … egyél meg egy jó késhegy sót, akkor megjózanodol. (Móricz Zsigmond)
• 3. határozói használat(ban) (népies, költői) Jobb szeret(ne): jobban sz. □ Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődűl, Jobb szeretne inni kinn a tó vizéből. (Petőfi Sándor)
• 4. <Határozott tartalom nélküli nyomatékosításul.> Jó kis ← kifogás. □ Az én jó disznópiacomat elnevezték Bendegúz térnek. (Jókai Mór)
• 5. (gyak. kettőzött alakban is) <Beleegyezés, ráhagyás, igenlés kifejezéseként.> Jó, nem bánom; jó, tudom. Jó, jó, ez nekem is megfelel. Jó, jó, megértettem. □ Jó, ebben maradjunk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (gyak. kettőzött alakban is) <Csillapító, megnyugtató jóváhagyás, ígéret kifejezéseként.> Jó, jó, elintézem. || b. (gyak. kettőzött alakban is) <Türelmetlen v. ellenvetéssel járó jóváhagyás kifejezéseként.> Jó, csak …; jó, jó, de …! Jó, elég volt már belőle! Jó, jó, csak hagyj már békét! Jó, jó, de előbb lássuk a pénzt!
• II. főnév -t, -k v. javak, java v. (ritka) -ja I. Előny, haszon, ill. vmely szempontból előnyös, kedvező, hasznos, célravezető dolog.
• 1. Vkire nézve vmely szempontból kedvező, előnyös, hasznos dolog, helyzet, körülmény, sors. Jobb → híján; jóban, rosszban kitart, együtt marad vkivel; jóba, rosszba belenyugszik; (gyak. gúnyos) elég (volt) a jóból v. (ez már) sok is a jóból!: kezd unalmassá válni; ne vigyük túlzásba a dolgot; elég volt belőle; jóra v. jóvá → hoz vmit; jóra vezet, visz vmi; nem → visz jóra; jóra vár; jót hoz vmit; jót remél, vár, kap vkitől; jót, jókat kíván vkinek; <köszönésben:> minden jót kívánok! → Azon jókat! Mi jóban jársz, fáradsz? Mi jót hoztál? Mi jóval jöttél? □ Halandó! | A jó hamar múlandó! (Kisfaludy Sándor) János hajdú … ezzel fogadta az érkezőket: "Mi jót hozott?" (Mikszáth Kálmán) Mért lesz vége, pajtás, Az ifjonti jóknak? (Tóth Árpád) || a. Vkire, vmely szempontból kedvező hír, ítélet, vélemény. Jót → beszél vkiről; jót hall vki felől; jót hall, mond vkiről; semmi jót nem hagy vkin: minden rosszat elmond róla. □ Bizony nem mondhat jót a boldogultról. (Mikszáth Kálmán)
• 2. (gyak. többes számban) Szükségletek, vágyak kielégítésére alkalmas tárgy v. tárgyak összessége. A földi, a világi jó, jók v. javak; bővelkedik, dúskál a jóban; minden jóval ellát v. elhalmoz vkit. □ Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, … Vész és gyalázat el ne rántsanak [= tántorítsanak]. (Arany János) Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. (Ady Endre) || a. (rendsz. többes számban v. birtokos személyraggal) Javak, (javakat, javai): olyan dolgok, tárgyak, amelyek emberi szükségleteket elégítenek ki, s amelyeknek anyagi v. szellemi értékük van. Anyagi, szellemi javak; → elhagyott javak; a javak elosztása, termelése. □ Vádollak, honáruló: Csempészetért az állami javakban. (Madách Imre) || b. (népies) Kívánatos, ízletes étel, ital; étel-ital. Torkig lakik a jóból; a kelleténél többet bevesz v. beszed a jóból: becsíp, berúg; nem veti meg, szereti a jót. □ A sok asztal immár rakva és Föl van szerelve minden drága jóval. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• 3. (rendsz. birtokos személyragos alakban) Vkinek a haszna, előnye, érdeke. Vkinek a java; javára szolgál, válik vkinek; lemond vkinek a javára; jót akar vkinek; vkinek a javát akarja. Én csak a javadat akarom. Mindig a nép javát tartja szem előtt. Már 2 : 0 a mi csapatunk javára. □ Minden nép, ha javát ismeri, nagy, szabad S boldog. (Berzsenyi Dániel) A légváltoztatás nagyon javára szolgált. (Jókai Mór) Jobban meg tudom ítélni, mint te, mi válik javadra. (Csiky Gergely) Tudásod és bátorságod nagy javára válhatik a nemzetnek. (Gárdonyi Géza) || a. Vkinek a javára ír v. könyvel el vmit: a) (pénzügy) vmely összeget vkinek a számláján a követeléshez csatol; b) (átvitt értelemben) vkinek érdeméül ismer el vmit. Nagy csirkefogó ugyan, de ezt a tettét javára kell írni! || b. Jót tesz vkinek vmi: a javára válik, gyarapodik tőle, használ neki. □ Nem jót tesz neked az az ital! (Jókai Mór) Már hordták az inasok körül a friss forró puncsot, ami igazán nagyon jót tett a felzaklatott idegeknek. (Móricz Zsigmond) || c. <Fenyegető figyelmeztetésben:> ha jót akar: ha nem akar vmi bajt, veszedelmet, kellemetlenséget magára vonni. Eredj, ha jót akarsz! II. Erkölcsi szempontból kiváló, értékes személy, cselekedet, magatartás, eszmény.
• 1. Az, ami erkölcsi értelemben követelmény, ami az erkölcsi elvekkel, törvényekkel, szabályokkal megegyezik. A jó és a rossz; a jó és a gonosz tudásának fája; a legfőbb jó. □ Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a. Erkölcsileg helyes törekvés, igaz ügy. Jóban → járó ember; nem jóban jár; nem jóban töri a fejét; segíti, támogatja a jót. □ Győzni fog itt a jó, De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerűl. (Petőfi Sándor) Testvér-szívemet | és agyamat … gyötörtem a | jóért, a jobbért, igazságokért. (Szabó Lőrinc)
• 2. Erkölcsi értelemben jó, becsületes, derék ember. A jók és a gonoszok; jobb(ak)at is → akasztottak nála. □ Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni: A jók s a gonoszak. (Petőfi Sándor)
• 3. Tiszta erkölcsiségre, emberséges érzésre, segítő készségre valló cselekedet. Elöl jár a jóban; jóért rosszal fizet; jót jóval viszonoz; sok jót tesz vkivel. Nem sok jót várhatunk tőle. □ Udvara közzé vőn [= vett] fejedelmi sorral, Szolgálni tanáccsal engede és karral … Én hát ennyi jóért ne fizetnék jóval? (Arany János) III. Általában vmely normának, követelménynek megfelelő személy, dolog.
• 1. Vmire alkalmas, vmely szempontból kiváló személy. Csak a jókat alkalmazzák, a többieket elbocsátják. || a. (gúnyos) Vmire a legkevésbé sem alkalmas személy. Jóhoz fordul!; jóra bíztad!; jótól kérdi!; jótól kér tanácsot!; jótól tanul!; jóval kezdett ki!: olyan emberrel kezdett ki, akivel nem egykönnyen tud elbánni. □ Ugyan jónak beszélt, ha Mácsiknét akarta csillapítani … (Mikszáth Kálmán)
• 2. Vmely követelménynek megfelelő, vmely szempontból kiváló, értékes dolog. Az a jó benne, hogy … Azért van benne vmi jó is. □ Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? (Petőfi Sándor) Kézműves is ha jónál jobbra tör, Becsvágyban elvész a tanult ügyesség. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (bizalmas) Jókat mond: okos, találó, szellemes, kacagtató megjegyzései, mondásai vannak. || b. Jóra magyaráz vmit: a) helyesnek, b) kedvezőnek tüntet fel vmit.
• 3. Jóba(n) van vkivel; jóba(n) vannak (egymással): a) bizalmas, bensőséges viszonyban, jó barátságban vannak. □ A faluba ők mindenkivel jóba voltak. (Móricz Zsigmond) b) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) szerelmi viszony van közöttük.
• 4. (iskolai) A jelesnél egy fokkal rosszabb, a közepesnél, ill. az ellenségesnél egy fokkal jobb előmenetelt jelző osztályzat. Jóra felel, vizsgázik. Történelemből jója van. IV. Vminek értékesebb v. nagyobb része, vmiből nagy(obb) mennyiség.
• 1. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a java; felső fok: legjava: vminek (leg)jobb, legszebb, legértékesebb része. Kiválogatja a gyümölcs javát. Mindenből a javát kapja. A könyvek javát különválogatta, a többit, ami nem kellett neki, elajándékozta. □ A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) A paraszt dolgozik és koplal, az úr pedig megeszi a termények javát. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. gúnyos) A javából: a maga nemében kiváló. Bor ez a javából. Huszár a javából. Gazember a javából. || b. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) A többinél jobb, szebb, értékesebb. A java búzából adott neki egy kosárral. A legjava gyümölcsöt válogatta ki neki. □ [A jobbágy] a földből az úrnak szedi ki a legjava gyümölcsöt. (Vas Gereben) A java borok kerültek az asztalra. (Krúdy Gyula)
• 2. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a teljessége, legerősebb foka, csúcspontja. Erejének a javában. Tehetségének legjavát adja bele a munkába. □ Őszi idő a javából … (Petőfi Sándor) Nem szeretnék többé katona lenni, inkább megyek a tengerre … – Ostoba fickó vagy! Hisz akkor mégy bele épp a háború javába. A hollandus a tengeren viseli az igazi háborút. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) Teljében levő, legmagasabb fokán álló. Java erejében, fiatalságában. Most kezdődik a java mulatság. □ Csak annyit tudok, hogy szép fiatal ember, java erejében való. (Gárdonyi Géza)
• 3. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a (leg)nagyobb, (leg)jelentősebb v. (leg)nehezebb része; legtöbbje. Vminek a java; (még csak) most jön a java: most következik a dolog nehezebb része; → kenyere javát megette. Hátra van még a java. Az út javát már megtettük. A pénz javát elköltötte. □ Váratlanul jő újra a vizsgálóbíró … – Most jő a java – gondolám. (Táncsics Mihály) Vendégnek a java szétment. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) Az egészből nagyon sok, a legtöbb. A java munkán már túl vagyunk. □ Ha … az ember a levelet a tükör felé tartja, szépen elolvashatja a java tartalmát. (Jókai Mór) || b. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) (népies) Olyan <évszak, napszak>, amelynek nagy része már eltelt; késő. Java délután; java ősz, tél. □ Sokáig oda volt; csak a java tél vetette haza. (Mikszáth Kálmán)
• 4. (-t ragos határozóként) Nagyot, sokat s rendsz. kedvteléssel v. jóízűen. Jót alszik; jót eszik, iszik; jót halad; jót húz, üt, vág, ver vkire; jót húz az üvegből; jót, jókat nevet vmin, vkin. □ Jót haladt eközben a nagy ég vándora … (Arany János) S mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba | s hogy jót harap s hozzáharap megint. (József Attila)
• Szólás(ok): ld. dolog, halál, ló, vászon. Közmondás(ok): Mindenütt jó, de legjobb otthon: az otthont nem pótolhatja semmi. Jóból is megárt a sok: semmit sem kell (szabad) túlzásba vinni.