Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JELENTÉKENY
JELENTŐS
JELENVALÓ
JELSZÓ
JELZŐ
JER
JÓ
JOBBÁGY
JOG
JOGDÍJ
JÓS
JÓSOL
JÖN-MEGY
JÖTTE
JÖVEL
JÖVET
JÖVŐ
JUHÁZIK
KÁBÍT
KACARÁSZ

ISTENVERTE [e-e-e] melléknév
  • 1. Olyan <személy, emberi közösség>, akit, amelyet <vallásos felfogás szerint> az Isten megvert; bajtól, szerencsétlenségtől sújtott; nyomorult. Istenverte nép; istenverte paraszt. □ Ébredj, ébredj, istenverte nemzet … (Petőfi Sándor)
  • 2. (átvitt értelemben) <Ingerültség, bosszúság kifejezésében:> kellemetlenséget, bosszúságot, bajt okozó; átkozott. Istenverte állat, pillanat. Istenverte csengetés riasztott fel hajnalban. □ Hova ilyen istenverte időben? (Vas Gereben) Mindég hegynek fel, istenverte úton, kőrül kőre hágva … (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben, költői) Hitvány, nyomorúságos <dolog>. □ Célra siet, mely cél csak ama közel erdő; A közel erdőben pedig isten-verte vityilló. (Arany János) Hol egyéb se termett istenverte gaznál, Most tengeri díszlik selyem szőke hajjal. (Arany János)