KORÁNY főnév -t, -ok, -a v. (-ja) (elavult, költői)
Korai, hajnali idő; hajnal. □ Egy tündérvilág mosolyg ott |
korány hint harmatot. (Bajza József) Fenn az ágak között néha gyönge fuvalmak lejtenek át, a közelgő koránynak első fohászai. (Eötvös József) Hah! hogy pirul az égen a korány! (Tompa Mihály)