Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÉM főnév -et [ë v. e], -e [e] v. -je [e]
  • 1. (rosszalló) Az a személy, aki állami, kül. katonai titkokat csalárd v. erőszakos módon kifürkész, megszerez, s ezeket – súlyos bűntettet elkövetve – egy más államnak rendsz. pénzért kiszolgáltatja. Fizetett, hivatásos, imperialista kém; leleplezik, bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik a kémet. || a. (ritka, régies) Hírszerző (II. 1). □ Kém vagyok, … azért fizetnek, hogy mindent megmondjak. (Gárdonyi Géza) || b. (rosszalló) Gyártási, gazdasági titkokat kifürkésző s ezt más, gyak. külföldi gyár, vállalat vezetőségének eláruló személy. A konkurrens gyáros kémje.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Besúgó, spicli. □ Vesztegesd meg cselédeidet, uszítsd rájuk creaturáidat, akik az asszonyt eltántorítsák, és azután rávalljanak, rakd körül kémekkel, vigyáztass minden lépésére. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmit megvizsgáló, kifürkésző személy. □ Sír kéme! ki vagy te, Ki zajgva közelgetsz …? (Vörösmarty Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): 1. kémanyag; kémhadjárat; kémiskola; kémjáték; kémnő; kémosztály; kémrendszer; kémvadászat; 2. halottkém.