JÓS főnév -t, -ok, -a
Olyan személy, főleg férfi, aki rendsz. foglalkozásszerűen és gyak. misztikus külsőségek, szertartások közepette úgy mond bekövetkezendőnek bizonyos eseményeket, mintha előre tudná, mit hoz a jövő; jövendőmondó.
A jós fényes jövőt ígért az újszülöttnek. A jósok visszaélnek a tudatlanok hiszékenységével. Elmegy a jóshoz. □ Híres falu Gömörben J[olsva], | Még híresebbé tette jósa. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) (
költői) Olyan <egyéniség>, aki vmely közösség jövendő sorsát, végzetét megsejti, és sejtelmeit szóban v. írásban kifejezi; vátesz(i). □ Szép álmokat aludj Jós és jó magyarságom, Hívni fog az Élet | S föltámadások örök Rendje. (Ady Endre) || b. (
bizalmas) Olyan vki, aki bizonyos következtetések, ill. előérzet, sejtelem alapján a jövő vmely előre nem tudható változására, eseményére vonatk. kijelentést tesz.
Rossz jósnak bizonyult, nem esett az eső. Elbújhatnak a jósok, elvesztettük a mérkőzést.
- Szóösszetétel(ek): 1. jósnap; jósszék; 2. baljós; béljós; csillagjós; időjós; tenyérjós.